top of page

Pihe-puha piskótatekercs

  • Szerző képe: Luca
    Luca
  • 2018. nov. 25.
  • 2 perc olvasás

Frissítve: 2018. dec. 6.

Ebben a Karácsony előtti készülődős-vizsgákratanulós időszakban elég kevés olyan dolgot főzök vagy sütök, aminek helye van a blogon, de most hétvégén volt egy kis időm, és összedobtam ezt az isteni piskótatekercset.

Én az a fajta kisgyerek voltam, aki előtt hiába voltak szebbnél szebb sütemények a cukrászdában, a legvégén úgyis vagy islerre, vagy linzerre, vagy piskótatekercsre esett a választásom, úgyhogy ez a süti most igazi nosztalgiasüti nekem. Nem is értem, miért nem sütöttem ilyet még soha itthon, mivel pofonegyszerű, kb azonnal megvan, ha az ember édességre vágyik. Ebből a receptből pedig garantáltan finomabb készül, mint amilyen a bolti. Próbáljátok ki!


Hozzávalók

6 ek búzafinomliszt

6 ek nádcukor

6 db tojás

6 ek víz

6-8 ek keményebb házi baracklekvár (ízlés szerint)

porcukor a tetejére


A sütőt előmelegítem 165 fokra.

A tojásokat szétválasztom (a sárgáját egy kisebbe, a fehérjét egy nagyobb tálba ütöm). A sárgáját fehéredésig keverem a cukorral, a fehérjét pedig egy csipet só kíséretében robotgéppel felverem. Ezután szépen lassan hozzácsurgatom a cukros sárgáját, óvatos mozdulatokkal dolgozom össze a kettőt. Ha kapkodok, csak összetörik a hab. Ha ez megvan, apránként beleszitálom a lisztet, megintcsak óvatosan keverem el. Most jön a legfontosabb: elkeverek benne még hat evőkanál vizet. Ettől lesz a tészta puha, és egyáltalán nem szárad majd ki sütés közben.

Egy lapos tepsit (tudjátok, a leglaposabbat, amit a sütőkhöz adnak) kibélelek sütőpapírral, elegyengetem rajta a tésztát, s kb 20 perc alatt készre sütöm.

Most jön a trükk: amint kivettem a sütőből, leveszem a tepsiről, s ráborítok egy konyharuhát, majd az egészet megfordítom, így a konyharuha kerül alulra, s le tudom húzni róla a sütőpapírt. Majd a tésztát újra megfordítom (a konyharuhán), levágom a két végét, ami esetlegesen túlságosan ropogósra sült, és feltekerem, mintha már lenne benne lekvár. Így hajtom rá a konyharuhát, amit, mikor már rajta van a roládon, egy nedves szivaccsal átitatok, hogy vizes legyen a ruha, és hogy tovább puhuljon a tészta. Így hagyom pihenni kb. 5 percet, majd az egészet kihengergetem. Ezt azért kellett csinálni, hogy a tészta csiga alakban hűljön ki, mert ha egyenesen hagyom kihűlni, akkor megtörik a felhengergetésnél.

Mostmár megkenhetem a lekvárral vékony rétegben, s újra felcsavarhatom. Mikor már teljesen kihűlt, megszórom porcukorral, s már lehet is szeletelni.



Comentarios


2018.
bottom of page