Pihe-puha piskótatekercs
- Luca
- 2018. nov. 25.
- 2 perc olvasás
Frissítve: 2018. dec. 6.
Ebben a Karácsony előtti készülődős-vizsgákratanulós időszakban elég kevés olyan dolgot főzök vagy sütök, aminek helye van a blogon, de most hétvégén volt egy kis időm, és összedobtam ezt az isteni piskótatekercset.
Én az a fajta kisgyerek voltam, aki előtt hiába voltak szebbnél szebb sütemények a cukrászdában, a legvégén úgyis vagy islerre, vagy linzerre, vagy piskótatekercsre esett a választásom, úgyhogy ez a süti most igazi nosztalgiasüti nekem. Nem is értem, miért nem sütöttem ilyet még soha itthon, mivel pofonegyszerű, kb azonnal megvan, ha az ember édességre vágyik. Ebből a receptből pedig garantáltan finomabb készül, mint amilyen a bolti. Próbáljátok ki!
Hozzávalók
6 ek búzafinomliszt
6 ek nádcukor
6 db tojás
6 ek víz
6-8 ek keményebb házi baracklekvár (ízlés szerint)
porcukor a tetejére
A sütőt előmelegítem 165 fokra.
A tojásokat szétválasztom (a sárgáját egy kisebbe, a fehérjét egy nagyobb tálba ütöm). A sárgáját fehéredésig keverem a cukorral, a fehérjét pedig egy csipet só kíséretében robotgéppel felverem. Ezután szépen lassan hozzácsurgatom a cukros sárgáját, óvatos mozdulatokkal dolgozom össze a kettőt. Ha kapkodok, csak összetörik a hab. Ha ez megvan, apránként beleszitálom a lisztet, megintcsak óvatosan keverem el. Most jön a legfontosabb: elkeverek benne még hat evőkanál vizet. Ettől lesz a tészta puha, és egyáltalán nem szárad majd ki sütés közben.
Egy lapos tepsit (tudjátok, a leglaposabbat, amit a sütőkhöz adnak) kibélelek sütőpapírral, elegyengetem rajta a tésztát, s kb 20 perc alatt készre sütöm.
Most jön a trükk: amint kivettem a sütőből, leveszem a tepsiről, s ráborítok egy konyharuhát, majd az egészet megfordítom, így a konyharuha kerül alulra, s le tudom húzni róla a sütőpapírt. Majd a tésztát újra megfordítom (a konyharuhán), levágom a két végét, ami esetlegesen túlságosan ropogósra sült, és feltekerem, mintha már lenne benne lekvár. Így hajtom rá a konyharuhát, amit, mikor már rajta van a roládon, egy nedves szivaccsal átitatok, hogy vizes legyen a ruha, és hogy tovább puhuljon a tészta. Így hagyom pihenni kb. 5 percet, majd az egészet kihengergetem. Ezt azért kellett csinálni, hogy a tészta csiga alakban hűljön ki, mert ha egyenesen hagyom kihűlni, akkor megtörik a felhengergetésnél.
Mostmár megkenhetem a lekvárral vékony rétegben, s újra felcsavarhatom. Mikor már teljesen kihűlt, megszórom porcukorral, s már lehet is szeletelni.
Comentarios